Kolozsvár körzet cserkésznapja

Kolozsvár körzet cserkésznapja

Hagyományhoz híven újra megszervezésre került körzetünk cserkésznapja, melynek idei különlegessége az, hogy szinkronban történt más körzetek cserkésznapjaival. A cserkészek ez úttal a Tordai-hasadékot választották helyszínül, ahol egy eseménydús napot töltöttek a jókedv jegyében.

Annak ellenére, hogy az időjárás a borúsabb arcát öltötte, délelőtt mégis negyvenen indultak el a nap első megállójához, a „bunkerhez”. Itt került sor a rendezvény megnyitására, ezt pedig követték az egész nap zajló játékok és a Tordai-hasadék meglátogatása. A nagy csapatot négy részre osztva nekivágtunk a sziklák közti ösvénynek, ahol hat feladatot kellett megoldanunk, hídon át, barlangba betekintve, patakon átugrálva; legvégén, mint hajdanán szent György, a sárkánnyal szálltunk szembe. Ezt követte a tordai cserkészek által elkészített kiadós ebéd, majd egy záró játék után mindannyian Torda felé indultunk. Igyekeztünk 5 óráig a központi református templomhoz érni, ahol fogadalomtételre és –újításra készültünk. Ez ugyancsak fontos alkalom volt, mivel a miénkkel egy időben az ország több pontján került sor fogadalomtételre. Így Erdély sok más cserkészével együtt erősíthettük meg fogadalmunkat, mely tulajdonképpen egy életre szól.

Ez alkalommal átvehettük egyenruhánk legismertebb tartozékának, a cserkésznyakkendőnek megújult változatát: szombattól használatba kerültek az egységes nyakkendőink, melyek most már látható jegyei az erdélyi magyar cserkészek összetartozásának.

Annak ellenére, hogy párszor eleredt az eső, a jókedv megmaradt, és elmondhatom, hogy várjuk már a folytatást, a következő lehetőséget, hogy ilyen sokan, vagy lehetőleg még többen együtt lehessünk.

Képek a csapat facebook-oldalán.

Iskola másképp cserkészprogrammal – második nap

Az ég borús volt, de nem a mi hangulatunk! Öt osztálynyi gyerek és hét cserkész kezdte a napot a már tegnap is használt nyihahás játékkal, majd a társaságot három csoportra bontva kezdődhettek a játékok! Kisebb-nagyobb kihívások elé kellett néznünk, például rájöttünk, hogy az első osztályosok előszeretettel másznak át másfél méter magas kerítéseken, és a fiúknak nem kis energiájukba került az, hogy a templom udvarán az adj, király, katonát helyett fogócskát játsszanak. De ennek ellenére a hangulat jó volt, és a játékokra szánt három óra úgy elrepült, mint egy szempillantás.

Képeket a facebook oldalunkon láthattok, pontosabban itt: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.369841473060450.95543.186469098064356

Pizzasütő verseny!

Ki az, aki még sosem evett pizzát? Az talán elgondolkozhat azon, hogy milyen hozzávalók szükségesek… Viszont számunkra is nehéz volt elsőre beazonosítani a hozzávalókat. „Mit hozzak, mi kell a pizzára?”, kérdezték sokan. Mégis, ahogy Attila mondta a minap, „ezt nem lehet elrontani”.

Délután 5 óra körül megérkeztünk, és neki is láttunk a pizzatészta elkészítésének. Volt, aki otthonról hozta a leírást, más telefonnal google-ozott rá a sürgős választ váró kérdésre: pizza recept. Rohanás a Billába az elfelejtett hozzávalókért… Vajon mekkora tálba készítsük? Mennyi liszt kell? A liszt után az élesztő az első vagy az olaj? Miért nem folyik ki a tejben oldott élesztő? Pfuj, ennek nagyon rossz az íze!

Amíg a tészta kelt (komoly stratégiai meggondolásból a konyhai szekrény tetejére tettük a tálakat, hogy tartalmuk hamarabb megkeljen), a másnapi Iskola másképp programjához gyűjtöttünk ötleteket. Majd egy fergetegeset nyihaháztunk (nézd csak meg a facebookon, kedves olvasó)!

Most már nem tudom eldönteni, hogy a pizza dekorálása vagy sülése tartott többet, de tény az, hogy 8 óra körül haraptunk bele az első ropogós szeletbe. Ági, Júlia, Katika, Roli és Attila jóvoltából egy különösen csípős, hagymás-fokhagymás-sonkás-sajtos pizza került az éhes cserkészek és a zsűri orra elé. Sajnos picik voltak a szeletek, hamar elfogytak. De a következő turnust már Beának, Rékának, Timinek, Robinak és Gábornak köszönhettük.

Mindkét csapat 2-2 pizzát sütött, és érdekes módon mindegyik pizza valamiben egyedi volt. De zokszó nélkül eltüntettük őket, hírmondójuk sem maradt, alig sikerült egy pár képet készíteni róluk (a facebookon megtekintheted).

A zsűri (Réka szülei) döntése alapján el kellett volna válnia, hogy melyik csapat a vesztes, és annak ki kellett volna állnia egy próbát: a nyertes csapat által kiválasztott éneket énekeljék el Torda főterén. Nálunk ez nagy szenzációnak számított volna. Ezért mindkét csapat azon volt, hogy lehetőleg az ellenfelét kényszerítse ki a nagyérdemű közönség elé.

Sajnos Réka szülei nem tudtak dönteni a nyertes csapat felől, ezért mindkét csapatot vesztesnek titulálták, így mindannyian fog kelleni énekeljünk egyet Torda főterén. Ez kellett nekünk? Most megkaptuk :D.

Képek itt: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.369489299762334.95464.186469098064356

Iskola másképp cserkészprogrammal - első nap

Negyedik hó negyedikén korán keltek a tordai cserkészek: reggel 7 körül már az iskolában voltunk, és az utolsó simításokat végeztük annak érdekében, hogy a mai, cserkészek által szervezett program zökkenőmentesen le tudjon zajlani. És 8 óra körül gyűlni kezdtek a diákok. Először a 6-7. osztályok, majd a nyolcadikosok is, és legvégül, de nem utolsósorban az ötödikesek (akik ügyesen elhozták a kért kellékeket J).

A nap első mozzanata a tornateremben volt: eljátszodtuk a nyihahaha nevű játékot, két szólamban nyerítettünk, egyik csapat hangosabban, mint a másik! A jósikás diákok bebizonyították, hogy nincs gondjuk a hangerővel. Utána Gábor és Anna egy pár szóban összefoglalták, hogy mi is a cserkészet, és hogy a tordai csapat mivel foglalkozik. Ezt követően a 7-8. osztályok egy csoportban, az 5. és 6. osztályok pedig két csoportra bontva nekiláttak a délelőtti tevékenységeknek.

Bea, Júlia és Katika az egyik hatodik osztállyal és az ötödikesek egy részével, Anna és Attila a többi ötödikes-hatodikos tanulóval, Gábor és Aba pedig a hetedik-nyolcadik osztályokkal játszott pár ismerkedő, összerázó, energizáló és szórakoztató játékot. Kipróbáltunk kétféle krokodilos játékot is, megpróbáltunk mind felállni egy székre (és helyenként sikerült is!), és a staféta-rajzolásnak is nekiveselkedtünk. Ez után szünet következett, majd a szabadban folytattuk a játékokat. Óriást alkottunk csapatunk tagjaiból, megpróbáltuk kioldani a gordiuszi csomót vagy elkapni a kígyó farkát, védő fészket próbáltunk építeni a magasból leeső tojásoknak; az a pár cseppnyi eső, ami mára kijutott, nem tudott minket sokáig az osztálytermekben tartani.

Végezetül ugyancsak egy hangos játékkal zártuk a cserkésztevékenységek sorozatát: az I said a boom-chicka-boom háromszor is megrezegtette az ablakokat. Nagyon jó volt a mai nap, jósikás cserkészek a jósikás diákokkal. Várjuk nagyon a folytatást J

Képek a facebook-oldalunkon, itt: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.369440006433930.95454.186469098064356&type=3