Gyönyörű napsütés csalogatta ki a természetbe a tordai cserkészeket és újoncokat október első vasárnapján: engedtünk a hívásnak és a délutánt egy mesevilági utazással töltöttük el.
A református templom udvaránál találkoztunk, és miután összegyűlt a kis csapat, útnak is indultunk a „bánya” felé: a tordai sós tavakhoz. Hegyre fel, völgybe le, és már meg is érkeztünk a helyszínre, ahol az a feladat várt ránk, hogy megkeressük a mese szereplőit. Kettesével indultunk el az ösvényen, ahol legelőször Madárral és Nyúllal találkoztunk: Nyúl szomorkodott, mert a murok-tartaléka apadóban volt, és mivel a környéken túl sok szemét van, nem terem friss eledel számára. Ezért segítettünk neki megtisztítani a területet, cserébe pedig egy-egy darabka sárgarépát kaptunk. Vidáman rágcsálva megérkeztünk a komoly Réz úrhoz, és feladatunk az volt, hogy próbáljuk őt megnevettetni. Csodák csodájára ez sikerült is! Ez után Bagollyal találkoztunk, aki, bölcs erdei tudós lévén, jól ismeri a gyógynövényeket. Nekünk is mutatott egy pár gyógyhatású növényt meg bogyót, melyeket ő maga gyűjtött a helyszínen. Végül teával kínált minket, és mi megpróbáltuk kitalálni a titkos összetevőket.
Tovább haladván Kecskebéka ugrott elénk, aki nagyon feszült és ideges volt, de rájöttünk, hogy egy szép énekkel meg lehet őt nyugtatni. Tipetupával is találkoztunk, aki esküvőre készülődött, viszont nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel; reméljük, hogy tanácsaink segítettek neki a döntéshozatalban. Utána segítettünk Kukucsinak megkeresni az elveszett könyvét: szegény vakond barátunk nem lát az erős napsütésben… Az ösvény legvégén Csipike várt minket. Elvesztette a fényképét, ezért mi azzal segítettünk neki, hogy lerajzoltuk őt.
Miután mindannyian megérkeztünk a mesebeli ösvényen, uzsonnáztunk, majd pár játék és egy kör métázás után (igazi kihívás volt a lejtős terepen a labda után szaladni J) elindultunk hazafelé. Kár, hogy a hétfői utunk nem egy új mesébe, hanem az iskolába vezet majd…
Csipike portréi:
