2010. május 28-29, Marosvásárhely: csapatunk hét újonccal vett részt a sportnapokon, ahonnan a cserkész I kategória első díját hozta haza, és a célbadobásban is helyezést ért el.
Nagy Réka mesél a hétvégéről:
Végre eljött a várva várt nap. Ma indulunk el Vásárhelye a sportnapokra. Vonattal indultunk. Vagy 2 órát utaztunk, de nem tűnt olyan hosszúnak, mert végig hülyéskedtük az egész utat. Aztán végül megérkeztünk a marosvásárhelyi állomáshoz, ahol le is szálltunk.
Nagyon izgultunk, mivel még sosem voltunk cserkészrendezvényen és nem tudtuk, hogy mi várhat ránk. Hosszú gyaloglás után fáradtan érkeztünk meg a szálláshelyünkre, ahol aznap éjszaka aludtunk. Nem tűnt nagynak a szoba mivel nyolcan kellet elférjünk benne, de azért valahogy sikerült elhelyezkednünk.
Lepakoltuk a dolgainkat és nekifogtunk vacsorázni. Miután jól megtömtük magunkat, eltoltuk az asztalt és leterítettük az izolírokat a földre és hosszú rendezkedés után sikerült elhelyezkedni úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Már késő volt, de sikerült meggyőznünk Annát, hogy lefekvés előtt még játsszunk egy pár játékot. Játszottunk egy pár percet, és utána lefeküdtünk. Mindannyian annyira fel voltunk pörögve az izgalomtól, hogy mi vár ránk holnap, hogy nem tudtunk aludni. A fiúk hülyéskedtek és próbáltak nem nagyon hangosan kacagni, Bea meg én beszélgettünk és ettünk egy kis karamellás csokit. Másnap reggel persze meglátszott rajtunk, hogy későn feküdünk le az este, mert Anna alig tudott kirángatni bennünket az izolírokból. Nagy nehezen végül felkeltünk és összecsomagoltunk mindent. Megmosakodtunk, felöltöztünk, reggeliztünk és indulhattunk is tornaterembe, és nem túl hosszú gyaloglás után oda is értünk.
Nagyon izgatottak voltunk. Volt egy öltöző, ahova lepakolhattuk a dolgainkat. Bea és a fiúk át is öltöztek, mivel ők aznap fociztak. Azután végignéztük az egész udvart és a tornatermet is, ami egyébként nagyon nagy volt. Egyre többen és többen lettünk. Kaptunk egy programlapot is, amire az volt ráírva, hogy mikor fog a mi csapatunk focizni és, hogy kik ellen. Aztán végre valahára gyülekezőt fújtak. Tartottak egy rövid beszédet és utána elkezdődtek a játékok. Nem sok idő után mi is sorra kerültünk. Bea és a fiúk beálltak a pályára, Anna meg én a pályán kívül drukkoltunk nekik. Nagyon ügyesen játszottak, és egy nem túl hosszú játék után győztesen tértek le a pályáról. Nagyon büszkék voltunk rájuk, megnyerték az első játékunkat. A szünetek közben kimentünk az udvarra vagy bennmaradtunk és néztük, hogyan játszanak a többiek. Aztán eljött a következő játék ideje, amit újból megnyertünk. És jöttek sorban a következő játékok, és a csapatunk rendre győztesen került ki mindenikből. Nagyon büszkék voltunk rájuk, és mindenki csak dicsérte őket, hogy milyen ügyesen játszanak.
Volt egy asztal, ahol karkötőket is készíthettünk, ha éppen nem játszottunk. Aztán eljött az ebéd ideje is, ami nagyon finom gulyás volt. Még desszertet is kaptunk :) Az ebéd után elkezdődött a célba dobás is, amin én is részt vettem. Tovább is mentem egész az utolsó fordulóig. A lányok közül én lettem a negyedik. Elemér is részt vett és ő pedig az első lett a fiúk közül. Aztán megint sorban jöttek a focijátszmák, amiket úgyszintén mind megnyertek. Volt olyan játék, amit 12-0-ra nyertek meg. Nagyon ügyesek voltak. De miután lejártak a játékaink, és a rendezvénynek vége lett, ideje volt, hogy hazainduljuk. Gyülekezőt fújtak, átadták a kupát és elköszöntek tőlünk. Vettük a csomagjainkat és elindultunk a buszmegálló fele. Felültünk a buszra és hazamentünk. Így mentünk haza, élményekkel teli napunkra mindig emlékezve és alig várva, hogy mi is cserkészek lehessünk.
No comments:
Post a Comment