Csatlakozz csapatunkhoz!

Egy új cserkészév kezdetén...

Minden ősszel várva-várjuk azt a pillanatot, amikor a csapat figyelme az új cserkészév felé irányul. Nem mintha nem lenne annyira jó a nyár, sőt! A vakációban csapatunk igencsak aktívan tevékenykedett, melynek "nyomai" a facebook oldalunkon is láthatóak, a képek között. Viszont ősszel újból hetente találkozunk, hazatérünk útjainkról, táborainkból, és viszontlátjuk újból a kedves arcokat. Várom már, hogy a foglalkozás elején felelevenedjenek a nyári emlékek, a csapattábor élményei, a következő programokra való várakozás...

De egy pár szóban lássuk: mi minden történt velünk a nyáron?
1. Részt vettünk az őrsvezetőképző táborban, két vezetővel és egy jelölttel (Szabó Bea személyében). Bea ügyesen vette a képzés minden akadályát, majd ezt követően a csapattáborban bizonyította, hogy igenis rátermett az őrsvezetői feladatra. Nagy Réka pedig a segédőrsvezetőképző táborban volt besegítő őrsvezető.

2. Sor került a csapattáborra, immár a harmadikra, melyet a kolozsvári 25. Báthory István cserkészcsapattal közösen szervezünk. Jelen voltak még a 117-es Donát csapat tagjai, ketten az Apáczai Csere János, egy személy pedig a Szent György cserkészcsapatot képviselte. Eddigi legnagyobb táborunk!
Keretmeseként a Gyűrűk Ura című könyv szolgált: a tábor hat napja alatt megelevenedett előttünk Völgyzugoly, mindannyian a lakói lettünk e rövid időre, hogy kellőképpen felkészülhessünk a gonosz elleni harcra, Mordorba indulás előtt.

3. Besegítettünk a Kolozsvári Magyar Napok gyerekprogramjaiba a szombati nap során. Gólyalábaztunk, gitároztunk és énekeltünk a helyszínre érkező gyerekekkel.

4. Noha nem volt rendszeres foglalkozás, sor került néhány találkozóra, ellátogattak hozzánk a kolozsvári cserkészek, egy nap pedig métázni voltunk.

S mik a tervek a közeljövőt illetően?
1. Toborzás! Minden tan- és cserkészév egyik első mozzanata, amikor felkeressük azokat az osztályokat, amelyek tagjai érdeklődhetnek a csapat tevékenységei iránt.
2. Vándorportya: a "nagyokkal" Dévára utazunk egy hétvége erejéig.
3. Dalos Pacsirta Országos Cserkész Dalverseny - még nem tudjuk, hogy milyen felállásban, de oda is el szeretnénk jutni. 

Kolozsvár körzet cserkésznapja

Kolozsvár körzet cserkésznapja

Hagyományhoz híven újra megszervezésre került körzetünk cserkésznapja, melynek idei különlegessége az, hogy szinkronban történt más körzetek cserkésznapjaival. A cserkészek ez úttal a Tordai-hasadékot választották helyszínül, ahol egy eseménydús napot töltöttek a jókedv jegyében.

Annak ellenére, hogy az időjárás a borúsabb arcát öltötte, délelőtt mégis negyvenen indultak el a nap első megállójához, a „bunkerhez”. Itt került sor a rendezvény megnyitására, ezt pedig követték az egész nap zajló játékok és a Tordai-hasadék meglátogatása. A nagy csapatot négy részre osztva nekivágtunk a sziklák közti ösvénynek, ahol hat feladatot kellett megoldanunk, hídon át, barlangba betekintve, patakon átugrálva; legvégén, mint hajdanán szent György, a sárkánnyal szálltunk szembe. Ezt követte a tordai cserkészek által elkészített kiadós ebéd, majd egy záró játék után mindannyian Torda felé indultunk. Igyekeztünk 5 óráig a központi református templomhoz érni, ahol fogadalomtételre és –újításra készültünk. Ez ugyancsak fontos alkalom volt, mivel a miénkkel egy időben az ország több pontján került sor fogadalomtételre. Így Erdély sok más cserkészével együtt erősíthettük meg fogadalmunkat, mely tulajdonképpen egy életre szól.

Ez alkalommal átvehettük egyenruhánk legismertebb tartozékának, a cserkésznyakkendőnek megújult változatát: szombattól használatba kerültek az egységes nyakkendőink, melyek most már látható jegyei az erdélyi magyar cserkészek összetartozásának.

Annak ellenére, hogy párszor eleredt az eső, a jókedv megmaradt, és elmondhatom, hogy várjuk már a folytatást, a következő lehetőséget, hogy ilyen sokan, vagy lehetőleg még többen együtt lehessünk.

Képek a csapat facebook-oldalán.

Iskola másképp cserkészprogrammal – második nap

Az ég borús volt, de nem a mi hangulatunk! Öt osztálynyi gyerek és hét cserkész kezdte a napot a már tegnap is használt nyihahás játékkal, majd a társaságot három csoportra bontva kezdődhettek a játékok! Kisebb-nagyobb kihívások elé kellett néznünk, például rájöttünk, hogy az első osztályosok előszeretettel másznak át másfél méter magas kerítéseken, és a fiúknak nem kis energiájukba került az, hogy a templom udvarán az adj, király, katonát helyett fogócskát játsszanak. De ennek ellenére a hangulat jó volt, és a játékokra szánt három óra úgy elrepült, mint egy szempillantás.

Képeket a facebook oldalunkon láthattok, pontosabban itt: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.369841473060450.95543.186469098064356

Pizzasütő verseny!

Ki az, aki még sosem evett pizzát? Az talán elgondolkozhat azon, hogy milyen hozzávalók szükségesek… Viszont számunkra is nehéz volt elsőre beazonosítani a hozzávalókat. „Mit hozzak, mi kell a pizzára?”, kérdezték sokan. Mégis, ahogy Attila mondta a minap, „ezt nem lehet elrontani”.

Délután 5 óra körül megérkeztünk, és neki is láttunk a pizzatészta elkészítésének. Volt, aki otthonról hozta a leírást, más telefonnal google-ozott rá a sürgős választ váró kérdésre: pizza recept. Rohanás a Billába az elfelejtett hozzávalókért… Vajon mekkora tálba készítsük? Mennyi liszt kell? A liszt után az élesztő az első vagy az olaj? Miért nem folyik ki a tejben oldott élesztő? Pfuj, ennek nagyon rossz az íze!

Amíg a tészta kelt (komoly stratégiai meggondolásból a konyhai szekrény tetejére tettük a tálakat, hogy tartalmuk hamarabb megkeljen), a másnapi Iskola másképp programjához gyűjtöttünk ötleteket. Majd egy fergetegeset nyihaháztunk (nézd csak meg a facebookon, kedves olvasó)!

Most már nem tudom eldönteni, hogy a pizza dekorálása vagy sülése tartott többet, de tény az, hogy 8 óra körül haraptunk bele az első ropogós szeletbe. Ági, Júlia, Katika, Roli és Attila jóvoltából egy különösen csípős, hagymás-fokhagymás-sonkás-sajtos pizza került az éhes cserkészek és a zsűri orra elé. Sajnos picik voltak a szeletek, hamar elfogytak. De a következő turnust már Beának, Rékának, Timinek, Robinak és Gábornak köszönhettük.

Mindkét csapat 2-2 pizzát sütött, és érdekes módon mindegyik pizza valamiben egyedi volt. De zokszó nélkül eltüntettük őket, hírmondójuk sem maradt, alig sikerült egy pár képet készíteni róluk (a facebookon megtekintheted).

A zsűri (Réka szülei) döntése alapján el kellett volna válnia, hogy melyik csapat a vesztes, és annak ki kellett volna állnia egy próbát: a nyertes csapat által kiválasztott éneket énekeljék el Torda főterén. Nálunk ez nagy szenzációnak számított volna. Ezért mindkét csapat azon volt, hogy lehetőleg az ellenfelét kényszerítse ki a nagyérdemű közönség elé.

Sajnos Réka szülei nem tudtak dönteni a nyertes csapat felől, ezért mindkét csapatot vesztesnek titulálták, így mindannyian fog kelleni énekeljünk egyet Torda főterén. Ez kellett nekünk? Most megkaptuk :D.

Képek itt: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.369489299762334.95464.186469098064356

Iskola másképp cserkészprogrammal - első nap

Negyedik hó negyedikén korán keltek a tordai cserkészek: reggel 7 körül már az iskolában voltunk, és az utolsó simításokat végeztük annak érdekében, hogy a mai, cserkészek által szervezett program zökkenőmentesen le tudjon zajlani. És 8 óra körül gyűlni kezdtek a diákok. Először a 6-7. osztályok, majd a nyolcadikosok is, és legvégül, de nem utolsósorban az ötödikesek (akik ügyesen elhozták a kért kellékeket J).

A nap első mozzanata a tornateremben volt: eljátszodtuk a nyihahaha nevű játékot, két szólamban nyerítettünk, egyik csapat hangosabban, mint a másik! A jósikás diákok bebizonyították, hogy nincs gondjuk a hangerővel. Utána Gábor és Anna egy pár szóban összefoglalták, hogy mi is a cserkészet, és hogy a tordai csapat mivel foglalkozik. Ezt követően a 7-8. osztályok egy csoportban, az 5. és 6. osztályok pedig két csoportra bontva nekiláttak a délelőtti tevékenységeknek.

Bea, Júlia és Katika az egyik hatodik osztállyal és az ötödikesek egy részével, Anna és Attila a többi ötödikes-hatodikos tanulóval, Gábor és Aba pedig a hetedik-nyolcadik osztályokkal játszott pár ismerkedő, összerázó, energizáló és szórakoztató játékot. Kipróbáltunk kétféle krokodilos játékot is, megpróbáltunk mind felállni egy székre (és helyenként sikerült is!), és a staféta-rajzolásnak is nekiveselkedtünk. Ez után szünet következett, majd a szabadban folytattuk a játékokat. Óriást alkottunk csapatunk tagjaiból, megpróbáltuk kioldani a gordiuszi csomót vagy elkapni a kígyó farkát, védő fészket próbáltunk építeni a magasból leeső tojásoknak; az a pár cseppnyi eső, ami mára kijutott, nem tudott minket sokáig az osztálytermekben tartani.

Végezetül ugyancsak egy hangos játékkal zártuk a cserkésztevékenységek sorozatát: az I said a boom-chicka-boom háromszor is megrezegtette az ablakokat. Nagyon jó volt a mai nap, jósikás cserkészek a jósikás diákokkal. Várjuk nagyon a folytatást J

Képek a facebook-oldalunkon, itt: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.369440006433930.95454.186469098064356&type=3

Csipikével találkoztunk...

Gyönyörű napsütés csalogatta ki a természetbe a tordai cserkészeket és újoncokat október első vasárnapján: engedtünk a hívásnak és a délutánt egy mesevilági utazással töltöttük el.

A református templom udvaránál találkoztunk, és miután összegyűlt a kis csapat, útnak is indultunk a „bánya” felé: a tordai sós tavakhoz. Hegyre fel, völgybe le, és már meg is érkeztünk a helyszínre, ahol az a feladat várt ránk, hogy megkeressük a mese szereplőit. Kettesével indultunk el az ösvényen, ahol legelőször Madárral és Nyúllal találkoztunk: Nyúl szomorkodott, mert a murok-tartaléka apadóban volt, és mivel a környéken túl sok szemét van, nem terem friss eledel számára. Ezért segítettünk neki megtisztítani a területet, cserébe pedig egy-egy darabka sárgarépát kaptunk. Vidáman rágcsálva megérkeztünk a komoly Réz úrhoz, és feladatunk az volt, hogy próbáljuk őt megnevettetni. Csodák csodájára ez sikerült is! Ez után Bagollyal találkoztunk, aki, bölcs erdei tudós lévén, jól ismeri a gyógynövényeket. Nekünk is mutatott egy pár gyógyhatású növényt meg bogyót, melyeket ő maga gyűjtött a helyszínen. Végül teával kínált minket, és mi megpróbáltuk kitalálni a titkos összetevőket.

Tovább haladván Kecskebéka ugrott elénk, aki nagyon feszült és ideges volt, de rájöttünk, hogy egy szép énekkel meg lehet őt nyugtatni. Tipetupával is találkoztunk, aki esküvőre készülődött, viszont nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel; reméljük, hogy tanácsaink segítettek neki a döntéshozatalban. Utána segítettünk Kukucsinak megkeresni az elveszett könyvét: szegény vakond barátunk nem lát az erős napsütésben… Az ösvény legvégén Csipike várt minket. Elvesztette a fényképét, ezért mi azzal segítettünk neki, hogy lerajzoltuk őt.

Miután mindannyian megérkeztünk a mesebeli ösvényen, uzsonnáztunk, majd pár játék és egy kör métázás után (igazi kihívás volt a lejtős terepen a labda után szaladni J) elindultunk hazafelé. Kár, hogy a hétfői utunk nem egy új mesébe, hanem az iskolába vezet majd…

Csipike portréi: